Megismerkedésünk története

Még anno 2005 szeptemberében ismertük meg egymást Eddel, mint osztálytársak egy gimnáziumban két újoncként. Amikor megpillantottam vörös haját egyből meg akartam ismerni. Nem, nehogy azt higgyétek, hogy külső alapján ítélek, de egy vörös hajú ember ritkán találkozik egy korabeli, ellenkező nemű vörös hajú emberrel. Valahogy ő is így gondolkodhatott, mivel első nap mellém ült be a padba, és beszélgetni kezdtünk. Akkor még csak 15 évesek voltunk, de korunkhoz képest elég érettek.
Nem is kell mondanom, hogy egy idő után eléggé összemelegedtünk, és az első randevúnk után elcsattant az első csókunk. Decemberben vitt el egy nem túl puccos pizzázóba, majd sétáltunk a lassú hóesésben Framlingham utcáin. Megálltunk az utcánkban, ahol laktam, a Hatodik utcában egy lámpaoszlop alatt. Mélyen egymás szemébe néztünk, lassan közeledni kezdett felém, és lágyan, kissé félénken megcsókolt. Ahogy ott álltunk, hullott a hó hosszú, vörös hajamra, néztük egymás arcát rájöttem, hogy szeretem. Nem, nem csak egy elillanó fellángolás. Ez örökké fog tartani.
Teltek a hetek, és én mindennap szerelembe estem vele, szerelmem nem aludt ki. Mi lettünk az osztály gerlepárja, a "Vörösék". Nem bántam ezt a nevet, sőt, nagyon is szerettem. Ed már akkoriban is fel-felvett egy dalt, amit egy másik előadótól énekelt el. Imádtam a hangját. Gyönyörű hangja volt. Gyakran, amikor nála aludtam a mellkasára hajtott fejemmel aludtam el, miközben halkan dúdolgatta nekem a kedvenc zenéimet. Aztán eljött a pillanat, amit soha nem akartam, hogy eljöjjön. A családjával elköltöztek Framlinghamből.
2007 nyara, pusztító hőség, kissé leégett arcok, és a könnyeim. Még mindig, nyolc évvel később is tökéletesen emlékszem arra a napra. Augusztus másodika, kb. 10 óra.
Még ágyban voltam, amikor Ed benyitott a szobámba.
-Szia Édes. - mosolyodott el kócos hajam láttam.
Mosolyogva felültem és kiszálltam az ágyból, hogy köszönthessem egy csókkal. Lassan odasétáltam az ajtóban álldogáló fiúmhoz és lábujjhegyre állva megpusziltam ajkait.
-Beszélnünk kell. - ütött meg Ed egy komolyabb hangot, megfogta a kezemet és az ágyra, maga mellé ültetett.
-Mond csak. - néztem rá.
-El fogok költözni a családommal külföldre. - sóhajtott, és átkarolta a vállamat. Megmerevedtem, és felpattantam, de nem mondtam semmit, jelezve, hogy folytassa. - Apa munkát kapott Olaszországban, és az a mostanihoz képest ezerszer jobban jövedelmez. - elcsuklott a hangja, és láttam a szemeiben a könnyeket. - Szeretlek Sarah.
Odavont magához és szorosan átölelt. -Nem akarlak elveszteni. - suttogtam a vállába.
Még nem is igazán fogtam fel az egészet, de éreztem, hogy folyni kezdenek a könnyeim. Nem kevesebb, öt percet csendben ölelkeztünk az ágyamon. Végül én lazítottam ölelésemen.
-Mikor mentek? - szipogtam az arcától 1 cm-re.
-Holnap. - válaszolta elhalóan, és az ajkait a számra tapasztotta. Fogalmam sem volt róla, hogy mikor fogom újra látni, lehet, hogy soha. Na ez betörte a jeget, és zokogásban törtem ki.
Nem tudtunk mit mondani, hiszen amit gondoltunk nem lehet szavakba önteni. Két évet töltöttünk egymás mellett. És most valószínűleg örökre vége van ennek.
-És ez biztos? - kérdeztem, hisz a remény hal meg utoljára.
-Teljesen. - suttogta lehajtott fejjel. -Sajnálom, hogy ez vetet véget a kapcsolatunknak.
-Akkor most szakítsunk, ugye? - néztem rá könnyes szemmel, és nyeltem egy nagyot, mire Ed nagyon nagyon lassan bólintott. Ismét zihálni kezdtem, de megcsókoltam, és ledöntöttem az ágyra. Nem akartam, hogy ez a pillanat véget érjen.
De véget ért. Másnap felszállt életem szerelme gépje, hogy Rómába repítse őt.
Egy ideig tartottuk a kapcsolatot, de ez a szál, ami még összetartott minket egy év alatt teljesen elvékonyodott, majd elszakadt.
Teltek az évek, és és egyre gyakrabban hallottam Ed hangját a rádióban. Én kijártam a jogi egyetemet, és ügyvédként próbálok elhelyezkedni. 21 éves koromban, a szüleim elköltöztek vidékre és rám hagyták a házat. Azóta egyedül élek a macskámmal, Kacey-vel.
2014-ben, amikor kijött a "Photograph" című száma, minden emlék eszembe jutott, és teljesen biztos voltam benne, hogy ez egy üzenet. Egy üzenet, hogy még visszajön Framlinhambe. Visszajön Hozzám.

Köszöntő

Sziasztok, drága olvasóim!
Ismét egy új blogot szeretnék megnyitni, amely ezúton egy Ed Sheeran fanfiction lesz. Minden kedves rajongót, és nem rajongót szívesen várok blogommal, amit még e nap el kezdek.
Remélem tetszeni fog az írásom, és örömmel fogjátok olvasni az újabb és újabb részeket,
További szép napot!:)

J. J. Sheeran